Description
Kétezer év. Ennyi időre tekinthet vissza, aki Sopron épített történelmére figyel. A római maradványokra települő, azokat kiegészítő, vagy felhasználó korok egymásutánisága tiszteletre és megbecsülésre inti a mai kor szemlélődő emberét.
A soproniak talán átérezték már a "genius loci"-t, a hely szellemét, s ez táplálja bennük messze földön ismert lokálpatriotizmusukat. Jelen tanulmány révén közelebb kerülhetünk városunk azon korszakához, amelynek jelentősége vitathatatlan Sopron jelene szempontjából. Az ispáni vár kapuja lehetett az, amelyet kinyitottak a soproniak IV. László király uruk előtt, bizonyítva hűségüket a magyar uralkodóhoz, még túszul elragadott gyermekeik élete árán is.
A régészeti kutatáskor kiásott, rozsdamart kapupánt csak egy érdekes lelet lehet addig, amíg bele nem gondolunk, hogy nyíló csikordulást azok a soproni polgárok hallották, akik a kapu kitárásakor már érezték gyermekeik vesztét.
Mégis győzött a hűség, és ez a rozsdás vasdarab a soproni polgárok saját maguk feletti győzelmét hirdeti a múzeumban.
Kívánom, hogy az Olvasó találkozása e tanulmánnyal, mely Sopron múltjának ezen értékes és fontos időszakát dolgozza fel, emlékezetes legyen és erősítse tovább nagy múltú városunk iránt érzett tiszteletünket és ragaszkodásunkat.
A soproni vár, Sopron város közvetlen előzménye, mint várispánsági központ Szent István király művei közé tartozik. Ebben a könyvben az államalapítás korától a soproni várszervezet tatárjárás utáni felbomlásig eltelt egynegyed évezrednyi korszakot főleg régészeti leletek leírásával dokumentálja a szerző. Ismerteti az Árpád-kori határvárak egyik mintapéldányának tekinthető soproni erődítményt, a várban és környékén talált épületeket, a várnépek falvait, házait, műhelyeit és a mindennapi életükre emlékeztető, földből előkerült használati tárgyakat.
Az itt bemutatott 250 évnyi időszak Sopron vára és környéke történetében jogilag 725 évvel ezelőtt, a városi privilégiumok IV. László király általi adományozásával ért véget. Sopron a magyar királyok folyamatos támogatásának és polgárai áldozatos munkájának köszönhetően 1277 és 1340 között hármas védőfallal övezett várossá fejlődött.
Amikor Károly Róbert király 1340. április 21-én engedélyezte a soproni polgároknak a S(igillum) - Civitatis - Svproniensis (Sopron szabad királyi város pecsétje) köriratú, három tornyú várfalat, Jézus Krisztust és Szűz Máriát ábrázoló címerpecsétjük használatba vételét, kiteljesedett a várossá válás folyamata.
A szerző, Gömöri János 1944. március 15-én, Hevesen született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1969-ben szerzett régész - történelemtanári diplomát. Fő kutatási területe az őskohászat - archeometallurgia, a történelemtudomány (régészet) kandidátusa, PhD. Várásatásai főleg a római kori Scarbantia és a középkori Sopron műemlékvédelmi munkáihoz kapcsolódó feltárások, de rövidebb ideig kutatatta a sárospataki, kapuvári, karakói várakat és a hevesi ispáni vár vagy török palánk feltételezett helyét is.
A szerző a Soproni Múzeum régésze és a Scarbantia Társaság elnöke, 2002-ben az ELTE Régészeti Tanszékén megbízott előadó.